A kereszténység

Bevezető

A katolikus egyház

A protestáns egyház

Az Ortodox Kereszténység

A kereszténység térhódítása a magyarok között a honfoglalástól az államalapításig (Kr. u. 895 - 1000)

István, az első keresztény magyar király (997 - 1038)

Az 1046-os magyarországi pogánylázadás és Gellért püspök mártírhalála

Szent ereklyék

A bibliai teremtés

Képek

Bevezető

A római uralom alatt éloő zsidóság Megváltót váró szellemi légkörében lépett fel i.sz. 30 körül, Palesztinában, a közeli Isten országát és a megváltást hirdetve Jézus, a keresztény vallás megalapítója.Az újszövetség elbeszélései szerint tanítása, csodái, kereszthalála, és feltámadása egyaránt azt bizonyította követői számára, hogy személyében elérkezett a várva várt Messiás.Tanítványainak mozgalma kezdetben zsidó hitújító csoportnak indult, hamarosan azonban megnyílt a pogányok, a nem zsidók előtt, s ettől kezdve mind határozottabban egy új vallás körvonalai kezdtek kirajzolódni.Az első keresztények a közeli Világvégét várták és arra készültek. Vagyonközösségben éltek, együtt imádkoztak, elmélkedtek Jézus tanításai felett, közösen böjtöltek, kultikus lakomákat tartottak és szigorú aszkézist javasoltak. Hamarosan megindult az új hit terjedése. Noha az új vallás képviselőit a római hatóságok gyakorta üldözték, a keresztények, már az I. század végén szinte az egész Római Birodalomban jelen voltak.Alapvető hitelvük, hogy Jézusban, Isten saját, egyszülött fiát, a megígért Megváltót küldte az emberek közé. Aki a szeretet, általa követett parancsát elfogadja, megváltásban, örök üdvösségben részesül.A 40-es évek végétől Pál apostol, és mások jóvoltából a keresztény tanok a hellenisztikus gondolkodáshoz kezdtek idomulni (Jézus egyre hasonlatosabbá vált a meghaló és feltámadó közismert, és népszerü képzetéhez). Az első gyülekezeteket Jézus tanítványai, az apostolok irányították, munkájukat a vének, és gyülekezeti szolgák segítették, a közös anyagi ügyeket pedig a püspökök kezelték. Kezdetben az egyes közösségeknek sem szilárd szervezete, sem állandó hívei nem voltak, csupán a Jézusban, mint Megváltóban való közös hit kötötte össze őket.A II. század elejétől - a számbeli gyarapodással párhuzamosan - megindult a szervezett egyház és a szisztematikus tanítás kialakulása. A püspökök váltak fegyelmi és hittan ügyekben is a közösség vezetőivé, s az elszórt gyülekezetekből szervezett, hierarchikus egyház épült ki. E folyamatban került sor a Jézusra, és tanításaira vonatkozó hagyományok lejegyzésére. 50 és 120 között megszülettek az újszövetségi iratok, a II. században pedig megindult az újszövetségi gyüjtemény kialakítása.A keresztények kezdettől szent könyvüknek tekintették, és Ószövetségnek nevezték a zsidó Bibliát, kiegészítve azt a megújított szövetség 27 iratával. Az újszövetségi anyag legfontosabb része a Jézus-hagyományt rögzítő, Jézus erkölcsi, vallási tanítását őrző 4 evangélium volt, ezt egyéb iratok, főként levelek egészítettek ki. Létrejöttek az egyház fegyelmi rendjének első elemei, állandósultak olyan szokások, mint a keresztelés, vagy a böjti fegyelem.A hitelvek pontosítása fölötti vitában a II. századtól jelentős keresztény irodalom született, és megjelentek a hittételeket "hamis módon értelmezo~" eretnek irányzatok is. Az egyházat ebben az időben hevesen üldözték a római hatóságok, a hitnek több mártírja lett, akiket kezdettől kultikus tisztelet övezett.A keresztény üldözések 313-ban szüntek meg, és megnyitották az utat a világméretü terjeszkedés előtt. Alig 100 esztendő kellett ahhoz, hogy az új hit, minden más vallást kiszorítva, a Római Birodalom kizárólagos vallásává váljon. A legalizált viszonyok között gyorsan épült ki az egyház szervezete. Létrejöttek az egyházmegyék, egyháztartományok, kialakult a zsinatok megtartásának szokása, és megjelentek az első keresztény remeték, a szerzetesség előhírnökei.Az V. századtól Róma hanyatlásával párhuzamosan, a keresztény egyház egyre jobban részesévé vált az államhatalomnak. Amikor a népvándorlás hullámai elsöpörték a Római Birodalmat, az új, feudális Európa, már e hit elvei alapján épült fel a korai középkorban.A keresztény lét első, teológiailag precíz megfogalmazása az egyház püspökeinek elso~, egyetemes gyülésén (zsinatán), Niceában történt 325-ben. Az ezt követő évszázadokban a hitelveket, dogmákat részletesen megfogalmazták. (Pl. "ki Jézus ?" kérdésre a válasz: Jézus Krisztus, Isten egyszülött fia, a Messiás, egyszerre valóságos ember és valóságos Isten is. Meghatározták a "szentháromság" fogalmát is, ami szerint: Isten egylényegü három személy: Atya, Fiú, és Lélek (Szentlélek)-kel. Megfogalmazták Mária Istenanyaságát, Jézus feltámadásának megtörténtét, és sok más, a keresztény tanítás közös lényegét jelentő alapelvet is) A dogmatikai harcok során egyházszakadások is történtek.A kereszténység időközben komoly sikereket ért el, teret nyert Afrikában, Ázsiában, és a germán népek között, valamint elkezdődött a szláv népek megtérítése is. E diadalmas fejlődésnek külső okok vetettek véget. A Nyugat-Római Birodalom bukása, az Iszlám megjelenése, később pedig a katolikus, és az Ortodox egyházak közötti szakadás.

Vissza az oldal tetejére

A katolikus egyház


Az egykori nyugati, latin nyelvü és kultúrájú keresztény egyház a Kelettel való szakítás óta katolikus, vagy Római Katolikus Egyháznak nevezi magát. Az elnevezés is kifejezi, hogy magát tekinti a hit igazi letéteményesének, és egységének alapja rómaisága. (A római püspök, és a Pápa irányítása alatti hierarchikus szervezet). A Pápa személyén túl egységét a történelmi, kulturális, valamint a teológiai hagyományok egynemüsége is biztosítja, valamint latin, mint rituális nyelv használata a miséken, szertartásokon, liturgiákon.A középkor századaiban a katolikus egyház szervesen beépült a feudális Európa társadalmi rendjébe, maga is birtokossá, és a társadalom szellemi életének osztatlan irányítójává vált.A római pápák egyház feletti hatalmának elve és gyakorlata igen régi eredetü. Péter jogán, az első római püspökök már az első keresztény évszázadokban elsőséget, és joghatóságot követeltek maguknak világegyház egésze felett. Ezt az igényt támogatta az is, hogy időközbe a pápaság Itáliában, világi hatalommá is lett. 1050 után pedig két évszázados, győzelmes harcot folytatott a császári hatalom gyámkodásától való megszabadulás érdekében. A katolikus egyház hatalmát e korban, nagyban növelték a gyorsan szaporodó szerzetesrendek, és a keresztes háborúk eszmei megalapozásában betöltött vezető szerepük.Különleges gazdagsággal bontakozott ki a középkorban a katolikus egyház vallásossága, és kultúrája. Állandósult a szentmisék rendje, kiterebélyesedett a szentek kultusza, és véglegessé vált a katolikus ünnepek köre.A XII. századtól megszületett a katolikus tudományosság fénykorát jelentő skolasztikus filozófia, és a szisztematikus kánonjog. Véglegessé vált az egyház felépítése, kialakult a müködési mechanizmusa, létrejöttek a központi irányítószervei. Megvalósult a papi nőtlenség követelménye. Új színt hozott az egyházi zene, és müvészetek az óta is időtálló kialakulása.Állandó gondot jelentett viszont az egyház "elvilágiasodása", s időről időre egyházszakadások, kettős pápaválasztások zavarták meg a katolikus világ belső nyugalmát. Ráadásul a XII. - XIV. század között az eretnek irányzatok, és mozgalmak egész sorával is meg kellett birkózniuk. A XV. századtól a szükségessé váló, de elhúzódó, elmaradó reformok végül válsághoz vezettek: kibontakozott a reformáció, s ezt a szakadást már nem lehetett megakadályozni.A válság idején ülésező tridenti zsinatnak ugyan sikerült máig ható érvénnyel újrafogalmaznia a katolikus teológiát, és az egyházalkotmányt, ez azonban a korábbi hegemónia visszaszerzéséhez nem volt elegendő. Az egyház továbbra is megmaradt a latin nyelv használata, a hét szentséget ismerő szentségtan, és a cölibátus doktrínája mellett. A nagy földrajzi felfedezések után viszont mozgásba lendült a katolikus misszió, főkén az Újvilágban.A felvilágosodás kibontakozása, a vallási érdeklődés újbóli lanyhulása a XVIII. században ismét válságot eredményezett. Súlyos csapást jelentett az olasz egység a pápai állam megszünése, az állam és egyház szétválasztásának liberális koncepciója, Európa szerte. A katolikus egyház ezekre a jelekre, hosszú időn át merev konzervativizmussal, a polgári társadalom elutasításával, és a pápai tévedhetetlenség doktrínájával válaszolt. Végül XIII. Leó pápa idején indult meg az új modernizációs folyamat (a szociális doktrína kidolgozása, a keresztény pártok és szakszervezetek támogatása, és a neotomista filozófia megteremtése). Az átfogó reform azonban a XX. század derekáig váratott magára (lemondtak a latin nyelv kizárólagos használatáról, külso~ségeiben is korszerüsítették a szertartások rendjét, kezdeményezték más vallásokkal, felekezetekkel, valláson kívüliekkel a párbeszédet. Pápai dokumentumok tettek hitet az egyház felelősségvállalása mellett, a mai világ problémáinak megoldásában).

Vissza az oldal tetejére

A protestáns egyház

A katolikus egyház belső bajainak orvoslási szándéka a XV. században a reform mozgalmak kibontakozásához vezetett. E törekvés képviselői a világias, anyagias és laza fegyelmü, hatalmaskodó és a néptől távol kerülő egyház ellenében, az igazi, ősi kereszténységhez való visszatérés programját fogalmazták meg.Elsőként a német Martin Luther lépett fel 1517.-ben közzétett 95 pontos reformjavaslatával. Ezt követően, néhány évtized alatt látványos hitújítás bontakozott ki Európa nagy részén. A nyugati egyházat immár végérvényesen megosztotta a reformáció.Luther célja az egyházban tapasztalt visszaélések orvoslása volt, mozgalma azonban hamarosan túllépett az egyszerü reform keretein. Ennek egyik oka a reformátori elvek egyre szélesebb körü és határozottabb radikalizmusa volt, a másik pedig a katolikus egyház vezetőinek merev ellenállása.Luther eredetileg a búcsúcédulák árusítása ellen lépett fel és a liturgia nemzeti nyelvüvé tételét követelte. Programja hamarosan kiegészült a szerzetesrendek feloszlatásának gondolatával, a püspöki egyházszervezet elvetésével, a mise és a papi rend elutasításával. A reformátorok nemzeti nyelven tanító egyházat hoztak létre, prédikátoraikat pedig a gyülekezet választott testületeink (presbitérium) rendelték alá. Hitforrásként csak a Bibliát fogadták el és elvetették a hagyomány tekintélyének elfogadását.Luther és a reformátori teológiát kidolgozó tanítványai elvetették a misét, s helyette olyan Istentiszteleteket vezettek be, amelyek lényege az ima, a zsoltáréneklés, és a Bibliaolvasás. Ezzel együtt bevezették a két szín alatti áldozást, az úrvacsorát. A katolikus teológia hét szentsége helyett pedig csak kettőt (a keresztséget, és az úrvacsorát) fogadták el. A reformátorok kezdettől tagadták a hierarchikus egyházszervezetet, és elutasították a Pápa egyházfőségének - szerintük a Sátántól származó - gondolatát. Eltörölték a gyónást, megszüntették a templomokban az oltárt, egyszerüsítették a szertartások rendjét. A reformátorok tagadták a szentek, és főként Mária kultuszának jogosságát. A gyülekezeti helyekről számüzték a festett és faragott képeket. Elfogadták a házasság felbonthatóságának a gondolatát, és megszüntették a papi nőtlenség követelményét is.A reformáció hitelveit elsőként az 1530.-as Ágostai Hitvallásban foglalták össze. Ezt több más irat követte, és 1563.-ban a Második Helvét Hitvallás is megjelent. A reform kezdetben gyorsan terjedt Németországban. Válaszul a Pápa kiátkozta Luthert. A régi és az új hit hívei között ekkor vallásháború robbant ki Németországban, és kis szünetekkel másfél évszázadon keresztül tartottak, s két (katolikus és protestáns) részre osztották Európát. Gyorsan terjedtek az új nézetek Svájcban is, ahol Zwingl állt a hitújítók élére. A Skandináv országokban pedig, uralkodói kezdeményezésre, alig néhány év alatt győzedelmeskedett a reformáció.Thomas Münzer és hívei, a radikális anabaptisták, felnőtt keresztséget hirdettek. És szociális követelésekkel kapcsolták össze a hitújítást. Ennek következtében robbant ki a német parasztháború, amit csak véres terrorral sikerült leverni.A Francia reformáció élére Jean Calvin állt. ő puritán etikát hirdetett, s erkölcsi elveiben a szorgosan gazdálkodó polgár létének alapelveit fogalmazta meg.1534.-ben Angliában is hitújításra került sor, aminek első lépéseként VIII. Henrik király magát nyilvánította az angol államegyház fejének. Az új anglikán egyház református vonásokat vett fel, megtartotta, pl. a püspöki egyházszervezetét.Ezen kihívásokra a katolikus egyház belső reformokkal válaszolt, és az ellenreformáció kibontakoztatásával válaszolt. Ezzel sikerült némileg mérsékelni a reformáció térhódítását. Az elkövetkező vallásháborúk során kialakult Európa mai vallási térképe. A kontinens északi, észak-nyugati része zömmel protestánssá vált, a földközi-tengeri régió katolikus maradt, míg Európa középső területein (így hazánkban is) vegyes felekezetü területek alakultak ki.A reformáció egyházai az elkövetkező évszázadok alatt kialakították szervezeti, és hitrendszerüket. Időközben újabb szakadások történtek. Kialakult a Baptista, a múlt században a Metodista és az Adventista egyház, melyek a hagyományostól eltérő módon értelmezték a reformáció elveit. Az irányzatokra tagolódás folytatódott (pl. Pünkösdisták, Unitáriusok stb.)

Vissza az oldal tetejére

Az Ortodox Kereszténység

Már az Ókor első századaiban is világosan kirajzolódó választóvonal különböztette mag egymástól a Római Birodalom keleti, és nyugati felének keresztény gyülekezeteit, s e különbségeket, a létrejövő politikai határok csak tovább erősítettek. Kelet keresztényei szertartási nyelvként a görögöt használták, szemben a nyugaton használatos latinnal.A nyelvi eltérések, kezdettől a liturgikus szokások és a jogi elvek eltérését is jelentették. Kelet egyházai önálló egyháztartományok egyenrangú szervezetében éltek, amely fölött csupán a Bizánci Császári hatalom (világi ügyekben), ill. az egyetemes Zsinat rendelkezett.A nagy, végső egyházszakadásra is (ortodox, és katolikus), egyházkormányzati okokból került sor. (Keleten a római, bizánci, alexandriai, antiochiai és jeruzsálemi pátriárkák egyenrangúságát, Róma és Bizánc főpapjának tiszteletbeli elsőbbségét vallották - az egyes egyházrészek teljes belső önállósága mellett -, míg nyugaton a római püspöki, és a Pápai egyetemes hatalom mindinkább érvényre jutott.1054.-ben egymás kölcsönös kiátkozásával a kereszténység keleti, és nyugati egyházra szakadt. A szakadás után fokozatosan nőtt a teológiai, liturgikus, és jogi eltérések száma. (Pl. a keletiek kiemelkedő jelentőséget tulajdonítanak a Szentlélek tiszteletének, ám azt csak az Atyától származónak vallják. Nem hisznek a tisztítótüzben, nem vallják a nyugati egyházban elfogadott Mária dogmák egy részét, és nem ismerik el a szakadás után ülésező egyetemes Zsinatok érvényességét. Tagadják a Pápa egyházfői hatalmát, nincs egységes egyházi főhatóságuk és hitelveik letéteményese nem az egyházi hierarchia, hanem a hívők népközössége. Liturgiájuk nyelve eredetileg görög, de később mindenütt áttértek a nemzeti nyelv használatára. Hosszú harcok eredményeként megkülönböztetett tiszteletben részesítik a Szentek képmásait, és általában elmondható, hogy buzgón gyakorolják a Szentek kultuszát. Templomaik belső berendezésének ezért elengedhetetlen kelléke a szentképfal / ikonosztázion /).Ebben az irányzatban hiányzik a papi cölibátus (nőtlenség) előírása. Szervezeti értelemben a nemzeti egyházak teljesen önállóak. Az ortodox kereszténység legnagyobb megrázkódtatása az Iszlám előretörése volt, hiszen ennek következtében Egyiptom, Szíria, és Kis-Ázsia keresztény egyházai szinte teljesen megsemmisültek. Némi kárpótlást jelentett a szláv missziók sikere, amelyek eredményeképpen Kelet-Európa Szláv népei, szinte kivétel nélkül az Ortodox Kereszténységet vették fel.A XV. században sikertelen tárgyalásokat folytattak a katolikus egyházzal (szerettek volna unióra lépni). Nagy tehertételt jelentett a több évszázados Török uralom is. Ma a legjelentősebb Ortodox egyház a Moszkvai Patriarkátus.

Vissza az oldal tetejére

A kereszténység térhódítása a magyarok között a honfoglalástól az államalapításig (Kr. u. 895 - 1000)

A magyarok honfoglalása és háborúi a környező keresztény népek ellen

A magyar törzsek Kr. u. 895-ben érkeztek az Etelközből a Kárpát-medencébe Árpád vezetésével. Először a Dunától keletre és északra eső területeket, 900-ban pedig a Dunántúlt foglalták el. Mivel nem ütköztek komoly ellenállásba, a honfoglalásnak nem volt sok halálos áldozata. A településeket azonban feldúlták és a megrémült lakosság egy része elmenekült.

A Kárpát-medencében történt letelepedés után a magyarok több háborút vívtak a keresztény Európában, legtöbbször zsákmányszerző vagy politikai célból, illetve egy-egy uralkodó szövetségeseként egy másik ellen. Ezekben a harcokban sok keresztény esett el. A magyarok útjaikban templomokat és kolostorokat fosztottak ki és gyújtottak fel. Ennek egyik oka az lehetett, hogy a templomi tárgyak, például az edények, keresztek, oltárok gyakran ezüstből és aranyból készültek. A templomok lerombolásában keresztény-ellenesség is vezethette őket.

A pogány magyarok azonban nem zárkóztak el a kereszténységtől, ami Wikbert (Gilbert) apát esetéből is kitűnik. 954-ben, miközben a magyarok Gembloux várost készültek megtámadni, Wikbert apát kiment közéjük és Krisztus Evangéliumát kezdte nekik hirdetni, amire azok nemcsak hogy nem bántották őt, hanem néhányan közülük meg is tértek és ott helyben megkeresztelkedtek, a várost pedig békén hagyták.

Isteni jelek a pogány magyaroknak

A keresztényeket támadó és fosztogató pogány magyaroknak Isten néhányszor nyilvánvaló jelet mutatott. A Reims közelében levő Szent Basolus monostor 937-es fosztogatásával kapcsolatban például lejegyezték, hogy az egyik magyar felmászott a templom tetejére az ott levő arany dísz ellopása céljából, de leesett és meghalt. Ugyanott történt, hogy amint az egyik magyar hozzáért az oltárhoz, tenyere annyira a márványhoz tapadt, hogy nem lehetett róla leszedni. Úgy szabadult meg, hogy az övéi baltával körbevágták a márványt a keze körül, a kezéhez tapadt darabot azután hazacipelte.

Ekkehard Sankt Gallen-i apát krónikájában beszámol a Sankt Gallen (Szent Gál) kolostor 926-os fosztogatásáról. Az egyik magyar felmászott a toronyba, azt gondolván, hogy a tetején levő kakas aranyból van, de lezuhant az udvarba és szörnyethalt. Egy másik pedig felmászott a homlokzat tetejére és ott akarta szükségét elvégezni, hogy meggyalázza a templomot, de készülődése közben hátrazuhant és meghalt.

Más csodás dolgok is történtek a magyarok hadjáratai során. A megtámadott keresztények imádságát meghallgatva Isten többször is olyan vihart küldött a magyarokra, hogy azok elálltak támadásaiktól, így pl. 938-ban a szászországi Stedieraburg, és 954-ben Lobbes ostromakor. Az utóbbiról a következőket írja Szalay József A magyar nemzet története című művében:

"Az egykorú évkönyvek a magyarok 954-iki hadjáratáról számos érdekes részletet őriztek meg. Főleg Konrád ellenségeinek birtokait pusztíták. A Sambre mentén fekvő lobesi kolostor szerzetesei kétszáz aranyban megalkudtak velök, hogy a kolostort nem bántják. Megígérték és kezeseket is adtak. A szerzetesek azonban nem bízván bennök, egy közeli hegyre vonultak s azt szekerekkel, karókkal és sövénynyel körülkerítvén, úgy a hogy megerősíték. Fehérvasárnapon (ápr. 2.) hajnal hasadtával egyszerre csak porfelhőt látnak az uton, és föltünnek a magyar sereg pánczélos, sisakos vitézei. Miután a kolostorban visszamaradtakat részint megölték, részint megkorbácsolták és rabokul elhurczolták, a hegytetőn levő sánczot kezdték ostromolni. Az ostrom alatt Szt.-Ursmár és Szt.-Ermin kápolnájából galambok repültek ki s a magyarok táborát háromszor megkerülték. Nyomban reá roppant zápor keletkezett, melytől megereszkedvén az ijjak húrjai, a magyaroknak abban kellett hagyniok a nyilazást. Erre iszonyú ijedtség szállta meg őket és futásnak eredtek."

Bulcsú és Gyula fejedelmek megkeresztelkedése

Kr. u. 950 körül két magyar fejedelem is megkeresztelkedett Konstantinápolyban: Bulcsú és Gyula. Bulcsú csak színleg tért meg, hazatérte után folytatta pogány életmódját. Gyula, Erdély fejedelme azonban lélekben is megtért. Konstantinápolyból magával vitte Hierothus hittérítőt, aki sok erdélyi pogányt nyert meg az igaz hit számára. Ő keresztelte meg Gyula leányát, Saroltot is. Gyula többet nem bocsátkozott harcba. A keresztény foglyokat szabadon bocsátotta és gondoskodott róluk. Az ő idejében több templomot is építettek a Maros mentén.

Az Istent segítségül hívó németek fényes győzelme a pogány magyarok felett

955-ben a magyarok Bajorországba törtek Bulcsú és Lél (Lehel) vezényletével. Megtámadták Augsburgot, melynek püspöke a bátor és szent életű Ulrik volt. Csata közben Ulrik sisak és pánczél nélkül lovagolt vitézei között, mégsem lett semmi baja a nagy nyílzáporban. Miután a magyarok visszavonultak, Ulrik püspök éjjel kijavíttatta a város körüli kőfalat, és buzgón imádkozott a hívőkkel együtt Istenhez a város megmentéséért. Másnap reggel megáldoztatta vitézeit és buzdító beszédet intézett hozzájuk. Alighogy rohamra indultak a magyarok, megtudták, hogy I. Ottó német király seregével Augsburg felé közeledik. Erre felhagytak a város bevételével és Ottó elé indultak.

Ottó elhatározta, hogy másnap megütközik az ellenséggel, bár serege kisebb volt, mint a magyaroké. Aznap, augusztus 9-én, Szent Lőrinc napján általános bőjtöt rendelt el. Másnap hajnalban letérdelt serege előtt s megfogadta Istennek, hogyha győznek, Szent Lőrinc tiszteletére püspökséget alapít Magdeburgban s ottani palotáját székesegyházzá alakíttatja át. A vezérek és katonák összeölelkeztek, kölcsönösen bocsánatot kértek egymástól, és megesküdtek, hogy halálig segíteni fogják egymást. Ottó ezután misét mondatott, meggyónt és magához vette az úr testét, majd lelkesítő beszédet intézett vitézeihez.

Reggeltől estig folyt a harc a Lech folyó mezején, és a németek fényes győzelmével fejeződött be. Ottót hadai kikiáltották császárrá. Másnap átkeltek a Lech folyón, hogy üldözőbe vegyék és megöljék a magyarokat. A népnek is kihirdették, hogy támadjanak a menekülő vitézekre. Az üldözés több napig tartott. Bulcsút és Lehelt is elfogták és Regensburgban felakasztották. Magyar nemzeti hagyomány szerint az egész magyar seregből csak heten érkeztek haza. Ennek a hétnek a németek levágták a füleit, s úgy engedték vissza őket, üzenetül. Erre a hétre a magyar nép nagyon megharagudott, amiért nem akartak a többiekkel együtt meghalni. Elvették mindenüket és arra ítélték őket, hogy mezítláb járjanak, kolduljanak s a nemzeti gyászról énekeljenek, míg meg nem halnak. A nép gyászmagyaroknak nevezte el őket, maradékaikat pedig Szent Lázár szegényeinek, mert Szt. István király befogadta őket az esztergomi Szent Lázár-ispotályba.

Taksony fejedelem, a megbékélés és a kereszténység híve

A 955-ös Lech-mezei vereség után Taksony, a honfoglaló Árpád vezér unokája lett a magyarok fejedelme 972-ig. Taksony a szomszédos országokkal való megbékélés híve volt és a kereszténység elterjesztése mellett is elkötelezte magát. Az ő idejében görög származású hittérítők hirdették az Evangéliumot a magyarok között, de Taksony a római pápához is küldött követséget.

971-ben Wolfgang einsiedelni bencés apát, a későbbi regensburgi püspök téríteni indult a magyarokhoz. Nem sokáig munkálkodhatott, mert alig ért Nyitrához, Pilgrim (Piligrin) passaui püspök hazahívta.

Géza fejedelem, aki célul tűzte ki népe megtérítését

972-ben Géza fejedelem (Kr. u. 945-997), Taksony fia került az ország élére. Géza tovább erősítette a központi hatalmat és folytatta a pogány törzsi rend leépítését. Békét akart teremteni az országban, ezért tárgyalásokba kezdett a szomszédos tartományokkal. Bőkezűen bánt az idegenekkel, főleg a keresztényekkel, és ezt másoknak is rendelettel írta elő.

Géza pogányként nőtt fel és eleinte pogányként élt, de a Szentlélek hatására egyre közeledett az igaz hithez. Az erdélyi Gyula leányát, a keresztény Saroltot vette feleségül. Hittérítőket hívatott maga elé és örömmel hallgatta őket.

Esztergom várhegy
  Az esztergomi Várhegy részlete. Géza fejedelem az esztergomi Várhegyen alakította ki székhelyét 972 körül. Ott építette fel fejedelmi palotáját és a Szent István vértanúról elnevezett templomot. A képen látható épületek későbbiek.
   

I. (Nagy) Ottó római császár 972-ben magyarok közé küldött missziós püspökké szenteltette Brúnó Sankt Gallen-i szerzetest a Mainz melletti Ingelheimben, aki azután német és szlovén hittérítők társaságában a magyarok közé indult Krisztus Evangéliumát hirdetni. Pilgrim leveleiből kiderül, hogy Brúnó és társai prédikálásának hatására ötezer magyar tért meg. Természetesen még más keresztények is voltak a magyarok lakta területeken, hiszen ott volt a meghódított területek keresztény lakossága és a magyarok keresztény hadifoglyai. Brúnó keresztelte meg Géza fejedelmet is egész udvarával együtt, valószínűleg az esztergomi fejedelmi palotában. Úgy Géza, mint 970 körül született fia, Vajk, az első keresztény vértanú, István nevét kapta a keresztségben.

Géza keresztény nevelésben részesítette a fiát, és megfogadta, hogy alattvalóit is a keresztény hit szolgálatába állítja. A korabeli krónikákból egyértelműen kiderül, hogy Géza nem politikai okból és számításból vette fel a kereszténységet, hanem mert Isten kegyelméből megtért. Népe megtérítését is célul tűzte ki, ezért romboltatta le a pogány bálványimádás helyeit. Keresztény hittérítőket hozatott be Magyarországra, főleg német és cseh papokat. A nyugati kereszténységet akarta meghonosítani, de a görög hittérítőket is vendégül látta az udvarában.

Szent Adalbert (Kr. u. 956-997) prágai püspök többször is járt Magyarországon. Térített, keresztelt, templomokat szentelt. Géza fejedelem esztergomi udvarában is megfordult, ahol komoly hatást gyakorolt Istvánra. 994/995-ben Adalberttel cseh földről menekülő szerzetesek is jöttek az országba, akik a Szent Márton születési helyének tartott Pannonhalmán telepedtek le.

A magyarság szervezett térítése Géza idején kezdődött el. Ő építtette Esztergomban a székesegyházat és ő kezdte meg a pannonhalmi bencés apátság építését 996-ban, ahol papokat és hittérítőket szándékozott kiképezni a magyar keresztény gyülekezetek számára.

Géza nemes keresztény feleséget szerzett fiának: Henrik bajor herceg Gizella nevű leányát. István 996-ban kötött házasságot Gizellával és az ifjú pár Nyitra várába vonult a Gizellával jött bajor papok és harcosok kíséretében.

997-ben meghalt Géza és István került hatalomra.

Vissza az oldal tetejére

István, az első keresztény magyar király (997 - 1038)

Államalapítás és egyházszervezés

I. (Szent) István király a magyar történelem egyik legfontosabb személyisége: az első keresztény magyar király, a magyar állam megalapítója és a magyar keresztény egyház megszervezője.

Apja, Géza fejedelem, anyja pedig az erdélyi Gyula vezér Sarolt nevű keresztény leánya volt. István 970 körül született. Születésekor ugyan a pogány Vajk nevet kapta, 972-es megkeresztelésekor azonban az első keresztény vértanú, István nevét adták neki.

István 996-ban feleségül vette Henrik bajor herceg vallásos leányát, Gizellát. Gizellával sok hittérítő és lovag jött Bajorországból.

997-ben, Géza fejedelem halála után Istvánt választották meg fejedelemnek. Uralkodása elején pogány rokona, Koppány vezér fegyveresen kelt fel ellene, hogy őt megölje, a trónt elfoglalja, és özvegy édesanyját, Saroltot feleségül vegye. A fiatal István, aki a krónika szerint akkor vett fel először kardot, összegyűjtötte seregét, Isten segítségét kérte, majd győzelmet aratott az ellenség felett a Veszprém melletti csatában. A harcban Vencellin, a sereg német származású vezére megölte Koppányt. István és Koppány harcában nemcsak az forgott kockán, hogy ki lesz a magyar nép uralkodója, hanem nagy valószínűséggel az is, hogy a magyar nép megmarad-e pogány hitében, vagy a kereszténység útjára tér. Isten segítségével István győzött, és az utóbbi következett be. Később évszázadokon át a magyar nép védte Európát a pogányok inváziójától. Az egykor pogány magyarság a keresztény Európa védőbástyájává vált.

Istvánt az ezredfordulón, kb. 1000 karácsonyán koronázták királlyá Esztergomban a II. Szilveszter pápa által küldött koronával, ami azt jelentette, hogy a pápa őt független keresztény királynak ismerte el. Ezzel megalakult a független keresztény Magyar Királyság.

Illusztráció a Képes Krónikából
  A Képes Krónika egyik illusztrációja: István király elfogatja Gyula erdélyi vezért 1002-ben.
   

István a Kárpát-medence magyar törzseit vagy fegyverrel, vagy békés úton hajtotta uralma alá, a lázadásokat pedig leverte. Uralkodása alatt a magyar törzsek szövetségéből létrehozta az egész Kárpát-medencére kiterjedő keresztény magyar államot. Ennek területén félszáz királyi vármegyét és 10 püspökséget szervezett, falvaiban templomokat építtetett. A 10 egyházmegye a következő: az esztergomi, a veszprémi, a kalocsai, az egri, a győri, a pécsi, a váci, a csanádi, a bihari és az erdélyi.

István többek között folytatta és befejezte a pannonhalmi bencés apátság építését, megalapította a veszprémvölgyi apácakolostort, a bakonybéli apátságot és a pécsváradi monostort, felépítette az esztergomi és a székesfehérvári székesegyházat és az óbudai Szent Péter és Pál-templomot. Az apátságok, kolostorok keretén belül iskolák működtek, és azok váltak a művelődés szellemi központjaivá. A szerzetesek ezekben az iskolákban az európai keresztény kultúrát tanították, diákjaikból pedig nemcsak hittérítők, hanem a király és a vármegyék fő emberei is lettek.

A Kárpát-medencén áthaladó és a Szentfölre tartó zarándokokat István fogadta a királyi udvarban, bőségesen ellátta őket és biztosította számukra az országon való biztonságos áthaladást. A Szentfölre ill. Rómába igyekvő magyar zarándokok számára pedig vendégházakat építtetett Konstantinápolyban, Jeruzsálemben, Ravennában, Rómában.

István a pogány szokásokat igazságos törvényekkel szorította ki, a kereszténységet pedig megerősítette. Bőkezűen adakozott az egyházaknak, gyakran látogatta őket, és személyesen felügyelte javítgatásukat, tatarozásukat. Kálti Márk Képes Krónikája (a magyar történelem máig egyik leghitelesebb dokumentuma, amely 1358-1370 között íródott) szerint ezüst dínárokkal teli erszényt hordott az övén, és mikor szegényt látott, saját maga gondoskodott róla.

Gellért velencei szerzetes, a későbbi püspök, a pécsváradi monostorban tartotta első igehirdetését. Azt követően mutatták be István királynak, aki itt marasztalta, hogy a magyaroknak hirdesse az Evangéliumot. Nagyon sok magyart keresztelt meg.

István mélyen szeretett, tehetséges, keresztény lelkületű fiához, Imréhez írta latin nyelven az Admonitionest (Intelmeket). Ez a mű az akkori Magyarország legjelentősebb irodalmi alkotása. Hatalma megszilárdulása után István át akarta adni a koronát Imrének, saját életét pedig teljesen Isten szolgálatának szerette volna szentelni. A Képes Krónika így ír erről a 69. részben:

"Miután az Úr dicsőségessé tette az ő irgalmát Szent István királyban, kardjának színe elől megfutamította a királyokat, mind a körül fekvő nemzetek fejedelemségeit és hatalmasságait alávetette uraságának: Szent István király úgy tervelte és szilárdan elhatározta, hogy az evilági dicsőség minden pompáját félreveti, az ideig-tartó királyság koronáját leteszi és egyedül Isten szolgálatának szenteli magát. Elhagyja a külső gondokat, csöndes békességben, szemlélődésben tölti életét; a királyi fönség koronáját pedig fiának, Imre hercegnek akarta adni, aki szentséges erkölcsökkel volt áldva, úgy is nevelkedett."

Imre viszont 1031-ben váratlanul meghalt. "Isten kifürkészhetetlen végezése folytán elragadta a halál, hogy a gonoszság meg ne változtassa lelkületét, és hamis képzetek meg ne csalják elméjét - miképpen a Bölcsesség Könyve írja a korai halálról." (63. rész) Istvánt a gyász nagyon megviselte, majd súlyosan meg is betegedett:

"A keserves, nagy fájdalom beteggé tette Szent István királyt, súlyos kórságba esett; sok napok után is csak alig érte egészsége javulását, de régi épsége nem tért vissza soha többé. Gyötörte a lábfájás; szomorúság, jaj gyötörte, kivált, amiért atyafiságában nem látott senki olyast, aki az ő halála után keresztényi hitben tartsa meg országát. Mert a magyar nemzet inkább hajlott a pogány szertartásokhoz, mint Krisztus hitéhez." (69. rész)

István király 1038. augusztus 15-én halt meg Székesfehérvárott, ott is temették el. Népe három évig gyászolta:

"Azonnal Magyarország-szerte gyászra fordult a lantpengetés, az ország népe mind, nemesek és nem nemesek, gazdagok és szegények egyaránt siratták a szent király halálát, bőséges könnyhullatással és sok jajszóval gyászolták az árvák kegyes atyját. A szomorúság és fájdalom jeléül gyászruhát öltöttek, az ifjak és szűzek három évig nem táncoltak, elhallgatott a mindenféle nyájas, édeshangú muzsikáló szerszám, hű szívek siralmával siratták őt; vigasztalhatatlan, nagy volt a siralom." (70. rész)

Az államalapító István királyt augusztus 20-án ünneplik Magyarországon, és ez a magyarok legnagyobb nemzeti ünnepe.

Vissza az oldal tetejére

Az 1046-os magyarországi pogánylázadás és Gellért püspök mártírhalála

I. István király 1038. augusztus 15-én halt meg. István még életében trónörökösévé tette meg nővére és a velencei dózse fiát, Orseolo Pétert, így halála után ő követte a trónon. Péter súlyos adókat rótt ki és zsarnoki módon sanyargatta a magyarokat. A magyar tanácsadókat lenézte, az idegeneket pártolta, az özvegy Gizella királynét javaiban megkárosította. 1041-ben a magyar főurak elűzték Pétert és Aba Sámuelt tették meg királynak, aki azonban zsarnoknak bizonyult, és akinek halálát Gellért püspök előre megjövendölte. Péter német földre menekült, de 1044-ben visszatért és III. Henrik császár segítségével megint elfoglalta a trónt, Magyarországot pedig a császárnak rendelte alá, azaz megszüntette függetlenségét. Emiatt az ország népe és a főurak összefogtak megdöntésére. 1046-ban követeket küldtek Kijevbe, hogy visszahívják az orosz földön élő Andrást és Leventét és átadják nekik a hatalmat.

András király sírja
  András király (1015-1060) sírja az általa alapított tihanyi apátság altemplomában Magyarországon.
   

András, Levente és Béla Vazulnak, István király unokatestvérének voltak a fiai. Merénylettől tartva még István király halála előtt elhagyták az országot: Csehországba, majd Lengyelországba menekültek. Béla feleségül vette a lengyel fejedelem leányát, András és Levente pedig továbbment Oroszországba. Bölcs Jaroszláv kijevi udvarában éltek, akinek Anasztázia nevű keresztény leányát András feleségül vette. Levente pogány volt, András viszont feleségével együtt buzgó keresztény.

András és Levente visszajövetelét a nép a kereszténység eltörlésére és a pogány hit visszaállítására is fel akarta felhasználni. A felkelés pogánylázadássá vált: a pogányok egy Vata nevű főúr vezetésével dühödt templomrombolásba és keresztényirtásba kezdtek. A rettenetes vérengzésben keresztények sokasága szenvedett vértanúhalált, köztük Gellért, Besztrik és Buldi püspökök is.

A pogány Levente és a keresztény András átmenetileg szövetkezett a felkelőkkel, de amikor azok keresztény-ellenes háborúba kezdtek és megölték a püspököket a Duna partján, András keresztény híveire és a kíséretében levő oroszokra támaszkodva szembefordult a pogány lázadókkal. A lázadás leverése és Péter halála után Andrást királlyá koronázták (ur. 1046-1060).

Gellért püspök velencei nemesi családba született 980 körül Giorgio (György) di Sagredo néven. Gyerekkorában súlyos betegségbe esett. Szülei egy benedekrendi kolostorba vitték, és megfogadták, hogyha meggyógyul, akkor Istennek szentelik és a kolostorban hagyják. A fiú meggyógyult és szerzetessé lett. Édesapját Gerardnak (Gellértnek) hívták, és egy szentföldi zarándoklat során halt meg. Az ő emlékére vette fel György a Gellért nevet. Bolognai tanulmányai után Gellértet a kolostor apátjává választották. Ezt a tisztséget otthagyva 1015-ben a Szentföldre indult. Útközben találkozott Rasian pannonhalmi apáttal, aki Magyarországra hívta. Gellért elfogadta a meghívást. Magyarországon István király is meghallgatta beszédeit, és a tehetséges fiatal papra bízta 8 éves Imre fiának nevelését, akiből Gellért 7 év alatt egy nemes jellemű, kiváló fiatal keresztény herceget nevelt. Ezután Gellért 7 évet töltött el magányosan a Bakonyban. A Bibliát tanulmányozta és magyarázatokat írt hozzá. Deliberatio című könyve valószínűleg az első magyarországi Szentírás-magyarázat. Miután István király kinevezte csanádi püspöknek és megbízta a csanádi egyházmegye megszervezésével, Gellért a pogány erdélyi Maros-vidéken térített. Bátran hirdette Krisztus evangéliumát és keresztelte a megtérőket. Iskolákat, plébániákat, templomokat, esperességeket alapított. És végül 1046-ban mártírhalált halt a mai Budapest terültén, a Duna partján. 1083-ban avatták szentté.

Kálti Márk Képes Krónikája (1358-1370) a kövekezőket írja a pogánylázadásról, Gellért és püspöktársai mártírhaláláról:

"Ekkor a magyar nemesek látván nemzetük baját, összegyűltek Csanádon, tanácsot tartottak, és egész Magyarország nevében ünnepélyes követséget küldtek Oroszországba Andráshoz és Leventéhez, szólván hozzájuk: egész Magyarország híven várja, és készségesen követi őket az egész ország, miként királyi nemzetségét, csak jöjjenek el Magyarországba és oltalmazzák meg a németek dühétől. Esküvel fogadták meg azt is, hogy mihelyt bejönnek Magyarországba, mind a magyarok egy lélekkel hozzájuk gyűlnek és uralmuk alá vetik magukat.

A budapesti Szent Gellért-hegy
  A budapesti Szent Gellért-hegy a Duna felől nézve, melynek tetejéről a pogányok a mélybe taszították Gellért püspököt.
   

András és Levente azonban attól tartottak, hogy valami leplezett kelepce ez, és titkon követeket küldtek Magyarországba. Mikor aztán Újvárba érkeztek - melyet Aba király épített - íme, csapatostul özönlött hozzájuk mind a magyar sokaság és ördögi ösztökétől felgyúlva, megátalkodottan követelték Andrástól és Leventétől, engedjék meg, hadd éljen az egész nép pogány módra, ölhessék le a püspököket és egyháziakat, ronthassák le az egyházakat, vethessék el a keresztény hitet és tisztelhessenek bálványokat. Meg is engedték nekik, hogy kövessék szívük óhajtását, hogy menjenek és vesszenek ősatyáik tévelygéseiben, különben nem harcoltak volna Andrásért és Leventéért Péter király ellen.

Belus várából Vata volt a neve annak, aki először ajánlotta magát az ördögnek, leborotváltatta fejét és pogány módra három varkocsot eresztett; sok idő múltán fia, János is atyja szertartását követte, sok varázslót, jósnőt és táltost gyűjtött maga köré, akiknek bűvölése-bájolása igen beajánlotta őt az uraknak. Egyik Rasdi nevezetű papnőjét a legkeresztényibb Béla király fogatta el és oly sokáig tartotta börtönbe zárva, amíg saját lábait ette meg és ott veszett el. Meg vagyon írva a magyarok tetteiről szóló régi könyvekben, hogy a keresztényeknek teljességgel tilalmas volt feleséget venni Vata és János nemzetségéből, akik úgy eltávoztatták a magyarok népét Krisztus hitétől a kegyelem idején, miképpen Dátán és Abiron támasztottak lázadást az Úr ellen az ótestamentum korában.

Ekkor tehát Vata átkos és kárhozatos biztatására mind a nép az ördögnek szentelte magát, lóhúst ettek és mindenféle gonosz bűnt cselekedtek. Megölték a katolikus hitnek szolgáló papokat és világiakat és lerontották isten számos egyházát. Majd fellázadtak Péter király ellen, gonosz halálra adták mind a németeket és olaszokat, akik Magyarországon szétszórva mindenféle hivatalt viseltek. Éjszaka sebes lovon három kiáltót küldtek Péter táborába, ezek meghirdették András meg Levente urak parancsolatát és szavát: hogy öljék meg a püspököket és papokat, üssék le a dézsmaszedőket, kövessék a pogány hagyományokat, és vesszen Péter emlékezete is németjeivel meg olaszaival együtt mindörökre.

Reggelre kelvén, megtudta a király, mint esett a dolog, bizonyságot szerzett arról, hogy a fivérek visszatértek és parancsolatukra a magyarok megölték az ő tiszteit; de titkolta rémülését a zűrzavar fölött, sőt inkább vidámnak mutatkozott; fölszedte táborát és Zsitvatőnél átkelt a Dunán, Fehérvárba igyekezett. A magyarok azonban megneszelték szándékát, elébevágtak, megszállták a város bástyáit és tornyait, bezárták a kapukat, őt meg kirekesztették.

Ezenközben András és Levente előrehaladtak a sokasággal, Magyarország közepén át elközelegtek a révhez, amelynek népi neve: Pest. Meghallották ezt Gellért, Besztrik, Buldi és Beneta püspökök meg Szolnok ispán, kiindultak Fehérvár városából András és Levente hercegek elé, hogy tisztességgel fogadják őket.

Amikor a nevezett révhez értek, íme a gonosz emberek, vagyis Vata és cinkosai, eltelve ördögökkel, akiknek ajánlották magukat, rárontottak a püspökökre és minden társaikra és megdobálták őket kövekkel. Szent Gellért püspök mindszüntelen kereszt jelét vetette azokra, akik kövezték; ennek láttára amazok még jobban megdühödtek, megtámadták őt, a Duna partján fölfordították kocsiját, talyigára tették és lebocsátották Kelenföld hegyéről. És minthogy ott még lélegzett, mellét lándzsával szúrták át, majd egy kövön szétzúzták agyát; Krisztus dicsőséges mártírja a világ bajoskodásaiból így költözött át az örök boldogságra. - A Duna gyakran kiáradt ama kő fölé, melyen Szent Gellért fejét összezúzták, de hét esztendő alatt sem tudta lemosni róla a vért; végre a papok fölszedték, ez a kő most Csanádon van az ő oltára tetejében. Azon a helyen, ahol a fejét szétzúzták, most a hegy alatt Boldog Gellért vértanú tiszteletére épült egyház látható.- Gellért velencei eredetű, rosacciói szerzetes volt; Pannóniába jött és először Bélben élt remeteéletet, utóbb a csanádi egyház püspökévé emelkedett.

Buldi püspök megkövezve költözött át a dicsőségre. Besztrik és Beneta sajkán keltek át a Dunán Andráshoz és Leventéhez; a túlsó parton levő eretnekek megsebezték Besztrik püspököt, harmadnapra meghalt: András herceg eközben odaért és megszabadította kezükből Beneta püspököt - így teljesedett be Szent Gellért jóslata: mert Beneta kivételével mindnyájan vértanúkká lettek. Szolnok ispán is: paripáján a Dunába ugrott és úsztatott; jött egy Murtmur nevű sajkás és fölvette sajkájába, hogy megmentse a haláltól. Mert ezt a Murtmurt Szolnok ispán vitte keresztvíz alá. Mikor aztán meg akarta menteni az ispánt, az eretnekek halállal fenyegették, ha meg nem öli Szolnok ispánt; Murtmur megijedt a fenyegetéstől és az ispánt sajkájában karddal ölte meg. - Papok és világiak oly nagy sokasága szenvedett vértanúságot Krisztusért ama napon, hogy számukat csak Isten meg az angyalok tudják.

A hegyen a XIII. században még Kálvária állt. A hegy alján a XI. században templom állt Gellért tiszteletére, amely a mohácsi vész idején még megvolt. A templom zarándokközpont volt, betegek keresték fel, a hegyből csörgedező források vizében gyógyulást kerestek.

Kilátás a Szent Gellért-hegy tetejéről Kilátás a Szent Gellért-hegy tetejéről
A Szent Gellért-hegy tetejéről kelet fele tekintve a Duna látható, azon túl pedig Budapest keleti oldala, Pest.   Kilátás a Szent Gellért-hegy tetejéről a Dunára és Budapest északi részére. A kupolás épület a kép jobb oldalán a Parlament.

Vissza az oldal tetejére

Szent ereklyék

A Keresztlény hit fontos szereplői. Sokan hallottunk csodatévő erejükről, olyan gyógyulásokról, melyekre az orvostudomány szerint nincs magyarázat. Vannak, akik ezekben az ereklyékben a Keresztény vallás alapjának, kézzelfogható, tárgyi bizonyítékait látják. Vannak, akik szerint hamisítványok. Igyekszem pártatlanul áttekinteni a leghíresebb ereklyékről ismerteket.

Az első lépések

1098-ban, az első nagy keresztes háború idején, komoly kutatások indultak keresztény ereklyék után. II. Gergely zászlaja alatt, harcos zarándokok rabolták végig Európát, és a Közel-Keletet. Miközben a Kereszténységet hirdették, minden fellelhető szent tárgyat összeszedtek, mert azt hitték, közeleg a világvége, és ezek megkönnyítik az üdvözülésüket. A sok templom, katedrális pedig jobban vonzotta a híveket (és az adományaikat), ha ott szent ereklyék voltak. Tehát gyüjtésük nagy üzlet volt a középkorban. 1226-ban Assisi Szent Ferenc holttestét el kellett rejteni, nehogy feldarabolják a friss relikviák után kutatók. Mivel a kereslet jóval meghaladta a kínálatot, gyakoriak voltak a hamisítások. Ezért a több ezer tárgy közül nem könnyü megmondani, melyek a valódiak, nem könnyü megmagyarázni csodatévő erejüket.

Szent Jakab csontjai

Spanyolországban található az a fontos zarándok helyé vált templom, ahol a legenda szerint ezeket a csontokat eltemették. A IX. századba a Spanyolok szent háborút viseltek a Mórok ellen, Szent Jakabhoz imádkoztak segítségül és győztek. Több ezren látogatják rendszeresen ezt a templomot, pedig nincs bizonyíték arra, hogy Szent Jakab valaha is Spanyolország földjére lépett volna, ráadásul az sem tisztázott, hogy melyik Szent Jakab van itt eltemetve, hiszen a Bibliában három is szerepel.

Szent Lucia

Velencében található a mumifikálódott teste. ő, hívei szeme világának a patrónusa. A legenda szerint a IV. században, Szicíliában, inkább kivájta saját szemeit, mintsem feláldozza szüzességét. Testét kiállították, csak az arcát fedi maszk. A 80-as évekbe tudományos vizsgálatokat végeztek a testen. Megállapították, hogy a mellkas formája alapján a test valóban egy szicíliai nőé, de nem tudni, hogy kié. Ennek ellenére számos esetben fordult elő, hogy gyógyíthatatlan szembetegségekben szenvedő hívei, ha nem is tökéletesen, de visszanyerték látásukat.

Szent Edmond keze

Angliában található, és szintén gyógyító erőt tulajdonítanak neki. Több mint 400 éve hisznek benne. Valódiságát a szájhagyományon kívül más nem igazolja.

Szent Klára szíve

Olaszországban található ez a nagy és formátlan szív, azzal a középkori ollóval együtt, amivel a legenda szerint kivágták. 1308-ban apácafőnöknő volt egy kolostorban, és azt találta mondani a nővéreinek, hogy "ha Krisztus keresztjét keresitek, vegyétek ki a szívemet, ott megtaláljátok a szenvedő Urat". Ezt az apácák szó szerint értelmezték.

Szent Katalin

Viaszba mártott feje Olaszországban található. Az ország patrónusát 1380-ban temették el Rómában, később exhumálták és lefejezték, hogy a sziennai polgároknak is legyen saját ereklyéjük.

Angliában

Van olyan templom, ahol hiába keresték a névadó mártír csontjait, ezért azt az áthidaló megoldást találták ki, hogy a turistáknak müanyag koponyát mutatnak meg, had borzongjanak.

Könnyező tárgyak

Számos található belőlük. Hazánkban, pl. Máriapócson van ilyen kép. Miután elvitték a templomból, a közelben találták meg, és akkor könnyezett. Két alkalommal fordult elő könnyezés, de a dátumokra, és a pontos történetre sajnos nem emlékszem, de ha ismét rájuk bukkanok, ide fogom beszúrni. 1995 októberében Oroszországban is könnyezni kezdett egy ikon, amit Hollandiából vettek, és a XVI. Századból származott. Eredetileg el akarták adni, de a beárazás után három hónappal könnyezni kezdett. Azt hitték, hogy páralecsapódás, letörölték, de néhány nap múlva a jelenség megismétlödött. A görög érsek, miután megtekintette, kijelentette, hogy ez egy csodatévő ikon, és mirhát könnyezik. Ez a jelenség nem csak képekkel gyakori, hanem szobrokkal is. 1995 februárjában, pl. Olaszországban egy Mária szobor vért könnyezett. Néhány tudósnak erről az a véleménye, hogy ha egy szobor belsejébe, egy repedésen keresztül folyadék jut, akkor azt a máz a szobor belsejében tartja. Ki csak ott juthat a folyadék, ahol a máz sérült. A tisztogatások miatt ez pedig általában a szem. A folyadékokat általában nem vizsgálják meg, ezért konkrétumot nem tudhatunk. Nem tudni, hogy szándékosan került folyadék a szoborba, véletlenül (páralecsapódás, tisztítás közbeni kézsérülés, vagy egyszerüen rozsda színezte e el a folyadékot), avagy valóban csoda történt. Ennél a szobornál azonban elvégeztek egy vizsgálatot 1995-ben, és megállapították, hogy a Madonna szobor férfi vért könnyezik.

Szent Januarius vére

Nápolyban őrzik, több mint 400 éve, a kétüvegcsényi alvadt folyadékot. A szent közel 1700 éve halt mártírhalált. A középkorban, amikor a holttestét Nápolyba hozták, az alvadt vére csodás módon ismét folyékonnyá vált. Azóta évente 18 alkalommal következik be a csoda. (A pap lassan körbeforgatja az egyik üvegcsét, és a benne lévő alvadt vér, lassan ismét folyékonnyá válik). A tudósok szerint az üvegben nem vér van, hanem egy olyan folyadék, ami tixotróp tulajdonsággal rendelkezik. (Ilyen tulajdonsága van pl. a ketchup -nak, amit, ha nem akar kijönni a flakonból, azért ütögetünk, hogy ismét folyékonnyá váljon). Az üveg tartalmát nem vizsgálták meg, ez mint mondottam ez egy tudós véleménye.

Szent kezek

Nem csak Szent István királyunknak maradt meg épségben a keze. Pl. Angliában őrzik az egyik Apátságban egy XVI. századi, katolikus vértanú kezét, aminek gyógyító eröt tulajdonítanak, és sok, gyógyíthatatlannak hitt betegség esetben segített is.

Szent Grál

A Biblia szerint az Utolsó Vacsoránál, Jézus saját vérévé változtatta a bort. Tehát a legbecsesebb, legszentebb ereklye az a "pohár" lehetne, ami tartalmazta Jézus vérét. A Szent Grál a XIII. századi történetekben, gyakran Artúr királlyal, és lovagjaival kapcsolatban vált ismerté. Legalább nyolc történet szól arról, hogy az V. században egy kincset érő relikviát titokban elrejtettek Anglia szigetén, amikor a Rómaiak megtámadták a Vizigótokat. Az első történetek úgy szóltak, hogy ez a kincs, az a kehely, amit Jézus használt az Utolsó Vacsora alatt. A későbbi történetekben azonban már nem világos, hogy mi is az a Grál. Szent Heléna (az első keresztény császár anyja) Jeruzsálemben Jézus relikviái után kutatott. Jézus sírjában többet is talált, többek között egy kis kőpoharat, amiben szerinte Mária fogta fel a keresztre feszített Jézus vérét. Rómába vitette. 1992-ben a pohár történetét egy régi angol családig tudták visszavezetni. Itt, egy, a tulajdonos által írt vers segítségével, egy szoborba rejtve találtak is, egy egyszerü poharat, amiro~l megállapították, hogy az I. századból származik. Ekkorra már több mint 130-an állították, hogy birtokában vannak ennek a bizonyos, Jézus által használt pohárnak. Ezek között minden méret és forma elo~fordult, valamennyi közül a legegyszerübb, az a kőpohár, amit a szoborban találtak meg. Mivel nem valószínü, hogy Jézus aranyból, drágakövekkel kirakott kehelyben változtatta át a bort, erről a kőpohárról tartják azt, hogy legvalószínübben (kora, és formája, anyaga miatt) ez lehetett ez a bizonyos pohár. Az eredetét nem tudták Jézusig visszavezetni, ezért Szent Helénán kívül más bizonyíték a hitelességről, egyelőre nincs.

A megvizsgált ereklyék

Többségükről kiderült, hogy hamisítványok, vannak közöttük 100, 1000, sőt 1500 évesek is. Ezek azért nem lehetnek hitelesek, mert pl. ha összegyüjtenénk az összes fadarabot, amik állítólag Krisztus keresztjéből származnak, akkor egy ház felépítéséhez szükséges mennyiségü faanyagot kapnánk. Ide tartoznak még a szentek ujjai, amik szintén kedvelt ereklyék. De csak akkor lehetne minden darab eredeti, ha ezeknek a szenteknek kb. 40 ujjuk lett volna. De nem mindegyikről mondta ezt ki a tudomány. Újabban vizsgálni kezdték azt, hogy milyen folyamatok mennek végbe a szervezetben, vallásos eufória alatt. Megállapították, hogy ilyenkor teljesen felborul a kémiai egyensúly. Ez magyarázatot adhat arra, hogy miért történhetnek, látszólag megmagyarázhatatlan, csodás gyógyulások különböző dolgokban ero~sen hívő emberek esetében. (Konkrétan, pl. depressziós betegek esetében megváltozik az egész test immunrendszere, tehát a hit befolyásolhatja a test müködését. Szintén megállapították azt, hogy az a tudatállapot, amiben vallásos emberek gyakran földre esnek templomokban, markánsan képes megváltoztatni a szervezet fiziológiáját). Ezért a hit, és a testi funkciók müködése egyre jobban érdekli a tudósokat.

Jézussal kapcsolatos tárgyak

Mivel a Biblia szerint Jézus feltámadása után teljes testével fölment a Mennybe, vele kapcsolatban nincsenek csontok, testrészek, csak tárgyakat hagyhatott hátra. Ezek a legnépszerübbek, épp úgy, mint a középkorban. Valószínüleg azért, mert közvetlen kapcsolatot biztosítanak a tárgyi és a "megfoghatatlan" szellemvilág között a hívek számára. 1352-ben Dél-Franciaországban belépődíj ellenében a hívek megtekinthették, és megérinthették a leplet, ami Jézus testét fedte a sírban. A kegytárgyról az illetékesek azonban kijelentették, hogy hamisítvány. 1898-ban, Torinóban fénykép is készült a lepelről. A negatívon jól kivehetőek voltak egy keresztre feszített férfi részletes arcvonásai. A hívek nagy számban indultak Torinóba, hogy láthassák Jézus arcvonásait. Úgy tünt, megtalálták Jézus létezésének tárgyi bizonyítékát. A világ minden tájáról érkeztek tudósok, történészek, hogy a leplet megvizsgálják. 1978-ban a Vatikán engedélyezte, hogy apró mintát vegyenek a textíliából. Minden létezo~ módon megvizsgálták, és mintegy 100.000 órára becsülték azt az időt, amit a lepel tudományos vizsgálatára fordítottak. Egyetlen teszt volt, amit nem végeztek el rajta, azért mert nem engedélyezték akkoriban, ez a radiokarbonos kormeghatározás volt (ami a ma ismert legpontosabb, erre vonatkozó módszer). 1978-ban olyan sokan jelentették ki, hogy a lepel eredeti, hogy ez szükségtelennek látszott. A vizsgálatok elvégzői csodát kerestek, és hitték, hogy végre találtak egyet. A szakértők megállapították a szövés technikájáról, hogy első századi (bár a középkorban is használtak hasonlót, oltárterítőnek). Az egyik botanikus, olyan pollen szemeket talált a textílián, ami csak a Közel-Keleten fordul eloő. Ezt nehéz volt hova tenni. 1985-ben a NASA két tudósa egy különleges, háromdimenziós analizátorral vizsgálták meg a leplet. ők is azt mondták, hogy az arckép csoda. Az analizátor, egy fényképről felismerhetetlen látványt generál (mivel egy egyszerü fotón nem található információ arra nézve, hogy az illető képpont, milyen messze volt a fotó síkjától). A lepelről azonban egy rendkívül pontos, háromdimenziós arc jelent meg a képernyo~n. Szenzációsnak tünt az a lehetőség, hogy a lepel Krisztus vérét tartalmazza, és bizonyíthatja a feltámadás tényét. Amikor az egyik tudós azt mondta, hogy szerinte a vér nem valódi, Antikrisztusnak kiáltották ki. ő ragasztószalaggal vett mintát a lepelről, (a véres részekro~l, és vett kontroll mintát is). Nagy nagyításban a minták másképpen néztek ki, mint a vér. Konkrétan pont úgy nézett ki mint egy festékanyag, a vörös okker. Kipróbálta, hogyan szívódik fel, és milyen nyomot hagy ezután lenen vér, és vörös okker (a vér körgyürü alakban szívódik fel, míg a vörös okker maszatoltan befedi a felszívódás teljes felületét). A leplen látható lenyomat, megegyezett a vörös okker felszívódási képével. Körgyürüknek nyoma sem volt, ezért kijelentette, hogy a lenyomat csak festéktől származhat. 1988-ban elvégezték a radiokarbonos kormeghatározást, ez kimutatta, hogy a vászon a XIV. századból származik. Jézus szent lepléről kimondták, hogy hamisítvány. 1980-ban egy festő tanuló, növényi festékekből elkészítette a lepel majdnem tökéletes másolatát, egy negatív, és egy háromdimenziós formában. Ennek ellenére sokan még ma is hisznek a lepel eredetiségében, és ennek bizonyításán fáradoznak. Már említettem, hogy Szent Heléna kutatta a Jézussal kapcsolatos tárgyakat. Az ő szavai alapján épültek Krisztus Passió emlékmu^vei Jeruzsálemben. A legenda szerint, a Jézussal kapcsolatos tárgyakat Szent Heléna, a Szent Sírban, Jeruzsálemben, 327-ben gyüjtötte össze. Sajnálatos módon azonban ezek nagy része szétszóródott Európában. Templomok százai őriztek szögeket, fadarabokat a keresztből. Gyüjteményének csak néhány darabja menekült meg, és rejtve maradtak abban a kicsiny kápolnában, ami Heléna római házának a helyén épült. Itt a kereszt egy darabja, szögek, és a kereszten lévo~ felirat látható. A Biblia szerint Pilátus három nyelven (héberül, latinul, és görögül) szögeztette a keresztre, Jézus feje fölé, hogy "Názáreti Jézus a zsidók királya". Az egyes nyelveken eltérő irányban írnak. Az itt látható feliraton minden stimmel, és teljesen hitelesnek tünik, ráadásul sehol máshol nem található a feliratból több példány. Ez az egyetlen létező. A felirat azért olyan rendkívüli, mert a IV. század óta el volt zárva, és 1000 éven át, rejtve maradt, tehát túlélte a középkort. Csak 1492-ben fedezték fel újra, amikor a mozaikokat állították helyre. Ekkor minden hiteles volt rajta (származás, a csomagoláson található pecsétek stb.).
A lepellel ellentétben a felirat soha nem volt népszerü. A lepellel sokat foglalkozott a média, a feliratról pedig a mai napig nagyon kevés ember tud. A Vatikán jelenleg nem tervezi a felirat megvizsgáltatását. A Vatikán elfogadta a Nature magazin véleményét arról, hogy a lepel középkori eredetü, ennek ellenére a híres textília továbbra is a figyelem középpontjában áll, a felirat pedig szinte senkit nem érdekel. Valószínleg azért, mert a szenzációs dolgok, mindig jobban felkeltik az emberek érdeklo~dését, mint az egyszerüek, pedig lehet, hogy egy ismeretlen, kis római templom őrzi a legszentebb ereklyét.

Vissza az oldal tetejére

A bibliai teremtés

A teremtéstan (kreacionizmus) azt tanítja, hogy az egész világot és benne az életet a végtelenül bölcs és hatalmas Isten — az Atya, Fiú (Jézus Krisztus) és Szentlélek Szentháromsága — teremtette a semmiből 6 nap alatt kb. 6000 évvel ezelőtt, mégpedig pontosan úgy, ahogy azt Isten tévedhetetlen Igéje, a Szentírás kijelenti; azonkívül a bűnbeesés, az özönvíz, a megváltás és az ókori történelem is mind a Bibliában megírt módon történt.


A kreacionizmus fő tanításai

Bibliai tanítások

Alapvető tanítások

A világ, tér és idő nem létezett mindig, hanem volt kezdete. A mindenható Teremtő Isten hozta létre azokat egyidejűleg. Isten az egyetlen, Aki öröktől fogva létezik, és Ő teremtett minden egyebet a világegyetemben.1

Isten három egyenlő lényegű, egyformán örökkévaló és egyenlő személyben nyilvánul meg: ezek az Atya, a Fiú (az Ige, Jézus Krisztus) és a Szentlélek. Mind a három személy résztvett a teremtésben.2 Isten teremtett mindent, úgy a láthatókat, mint a láthatatlanokat, az Ő Igéje és Lelke által.3 A teremtés és a bűnbeesés után egy adott időpontban az Ige testté lett Jézus Krisztusban, az emberek között lakozott, teljesen bűntelen életet élt, megfeszíttetett a mi összes bűneinkért engesztelő áldozatul, meghalt, alászállt a pokolra, harmadnapon feltámadt, felment a mennybe, ahonnan majd eljön ítélni élőket és holtakat és megalapítani örökkévaló királyságát. Jézus Krisztusban most két természet van elegyítetlenül: isteni és emberi.

A Biblia Isten tulajdon igaz beszéde, ezért tévedhetetlen. Istent és az Ő akaratát, valamint az emberiség és az egész világ múltját, jelenét és jövőjét nyilatkoztatja ki.4 Minden emberi elmélet, a tudományosakat is beleértve, nem csalhatatlan, tele van hibákkal és gyakran megdől. Mindez érvényes Darwin elméletére is.

Csak azt tudjuk biztosan a világ teremtéséről, amit a Biblia felfed. A Biblia első könyve, a Teremtés könyve beszámol a teremtésről, a bűnbeesésről, Isten ítéletéről és a megváltás ígéretéről. Ez a könyv az egész Biblia alapja. A teremtésről még sok más helyen is olvashatunk a Szentírásban.

A teremtett tökéletes világ

A mindenható Isten hat nap alatt teremtette a világot, és a különböző dolgokat pontosan abban a sorrendben hozta létre, ahogy az a Teremtés könyvében olvasható (1 Móz. 1,1–2,3).5 A bibliai családfák alapján kiszámítható, hogy a teremtés megközelítőleg 6.000 évvel ezelőtt történt. Következésképpen minden emberi elmélet téves, amely evolúcióról és hosszú időszakokról szól.

Az élet nem élettelen anyagból fejlődött ki természetes folyamatok során, hanem Isten teremtette azt természetfölötti módon.

Az élőlények nem másfajta organizmusokból fejlődtek ki, hanem Isten teremtette azokat, mégpedig teljesen működőképes szervekkel.6

Az emberek nem állatokból fejlődtek ki. Isten teremtette az emberi nemet Ádámban. Először Ádámot, az első férfit formálta meg, majd belőle az első nőt, Évát, azaz minden ember egyetlen embertől származik.7

A látható, anyagi dolgokon kívüli Isten láthatatlan, anyagtalan, szellemi dolgokat is teremtett: az emberek halhatatlan lelkét és az angyalokat (az angyalok teremtése a Bibliában valószínűleg az egek teremtésébe foglaltatik bele).8

A teremtés megromlott az ember bűnbeesése következtében

Isten egy tökéletes világot teremtett, melyben nem volt sem bűn, sem szenvedés, sem halál (minden teremtmény növényevő volt). Az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette, azaz igaznak és szentnek. De Ádám és Éva engedett Sátán kísértésének és fellázadt Isten ellen. Az ő bűnbeesésük következményeként jött a világba a sok betegség, nyomorúság és halál — az emberek esetében testi és lelki halál. A világ most a romlás rabságában van és fokozatosan pusztul. (Részletesebb leírásért lásd: Mit tanít a Szentírás a halálról és feltámadásról?)

Pár ezer évvel ezelőtt Isten az egész világra kiterjedő özönvizet bocsátott a bűnös világra. Csak Noé és családja, valamint a különféle szárazföldi állatok és madarak képviselői menekültek meg egy nagy bárkában (1 Móz. 6,1–8,22). Valószínűleg a tengeri állatok nagyrésze is életben maradt a vízben. A kövületek és az üledékes kőzetek is azt jelzik, hogy volt valamikor egy világméretű özönvíz.

Isten gondját viseli a teremtett világnak

Isten gondviselése tart fenn és kormányoz mindent a világegyetemben, az embereket is beleértve.9 Isten hozott mindent mozgásba és Ő alkotta a természeti törvényeket is, de amikor szükségesnek látja, beavatkozik a világ Általa meghatározott normális menetébe. Ez legtöbbször azért történik, hogy megmutassa hatalmát az embereknek és eltérítse azokat a pokolba vezető gonosz útjaiktól.10

Új teremtés szükségeltetik

Lelki újjáteremtés. A bűnbeesés után elromlott Isten képe az emberekben, de helyreáll a hívőkben az Úr Jézus Krisztusban való hit által, aki a Megváltó és az utolsó Ádám.11 Itt az emberek lelkeinek az újjászületéséről van szó. A hívők újból kapcsolatba lépnek Istennel, aki megbocsátja bűneiket, megmenti őket a pokoltól és örök életet ad nekik.

Végső újjáteremtés: az új teremtés. Az Úr napján az ég, a föld és az elemek mind meg fognak égni. Isten új eget és új földet teremt majd, „a melyekben igazság lakozik”.12

Kreacionista szervezetek és tudósok tanításai, amelyeket a Biblia is alátámaszt

Minden tökéletes volt, amit Isten teremtett, az ember is, ezért a teremtmények bonyolultsága nem nőhet, csak csökkenhet. Az információvesztés pedig nem fejlődést, hanem visszafejlődést jelent.

Isten úgy alkotta meg a különböző élőlényeket, hogy a saját nemük szerint szaporodjanak, ezért minden biológiai változás csakis az eredetileg teremtett nemeken belül következhet be.

Isten a bibliai nemeket — az igazi fajokat — hatalmas genetikai információmennyiséggel látta el, hogy alkalmazkodni tudjanak a különböző környezetekhez, ahova vándorolnak. Ezek a nemek az emberek által felállított osztályozási rendszerben valószínűleg a fajok felett állnak, a család vagy a nem szintjén, és esetleg több mai fajnak is az elődei.

A természetes kiválasztódás az eredeti nemek alosztályokra osztódását idézhette elő a kreacionisták szerint. A farkasok, prérifarkasok, dingók és más kutyák például egy pártól is származhattak Noé bárkájáról. A nemek fajokra oszlása során nem keletkezik új információ, hanem csak az eredetileg meglévő genetikai információ rendeződik át és csökken le.

A kreacionisták szerint a mutációk valóban változást idéznek elő, de gyengítik a genetikai információt.

A kreacionisták sohasem tagadták, hogy az élőlények változnak idővel, de míg az evolucionisták szerint ezeknél a változásoknál új információ keletkezik és így felfelé mutatnak, addig a kreacionisták szerint ezek a változások (fajokra oszlás és mutációk) a már meglévő (teremtett) genetikai információ átrendeződésével vagy elvesztésével járnak.

A kreacionizmus azt tanítja, hogy információnövekedés sohasem következhet be egy értelmes lény beavatkozása nélkül.

A teremtésmodell szerint rengeteg különféle élőlény élt, közös ősre utaló átmeneti fajok viszont nem, és a kövületek ezt igazolják is. A kövületek világa tehát a különleges teremtést támasztja alá.


Jonathan Sarfati, az Answers in Genesis (A Teremtés könyve választ ad) kreacionista szervezet tudósa így foglalja össze a kreacionizmus fő tanításait:

„Mi nem akármilyen intelligens tervezésben hiszünk és nem akármilyen, esetleg szeszélyes tervezőben. Mi a Biblia hű Istenét, a Szentháromságot valljuk Tervezőnek. Tudományunk a bibliai történelemtanításon alapul, amely sokat mond arról, hogy Isten mikor és milyen módon teremtett. Megtudjuk, hogy Isten kb. 6000 évvel ezelőtt alkotta a különféle élőlényeket hat nap leforgása alatt. Nem sokkal azután Ádám bűnbeesett, és annak következtében jött a halál és a mutációk a világba. A bűnbeesés után kb. 1500 évvel Isten megítélte a világot egy özönvízzel, és úgy jött létre a kövületek legnagyobb része. A szárazföldi állatokból kettő (a tiszta állatokból és a madarakból hét) megmenekült egy óceánjáró-méretű bárkán. Miután a bárka földet ért az Ararát hegyén, az állatok szétszéledtek. A különböző környezetekhez való alkalmazkodásuk révén variációk, sőt alfajok alakultak ki belőlük. Isten az embereknek is megparancsolta, hogy széledjenek szét és töltsék be a földet, de ők nem engedelmeskedtek csak akkor, amikor kb. 100 évvel később Isten összezavarta a nyelveket Bábelnél. Ezzel magyarázható, hogy az emberi kövületek magasabban vannak az özönvíz utáni rétegekben, mint az emlősök.”

(Lásd 15 ways to refute materialistic bigotry (Hogyan cáfolhatjuk meg a materialista fanatizmust tizenötféle módon))


 

Jegyzetek
Bibliai versek
1. „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.” (1 Móz. 1,1)
„Az, a ki teremtette a földet az ő erejével, a ki megalapította a világot az ő bölcsességével, és kiterjesztette az egeket az ő értelmével.” (Jer. 51,15)
„Így szól az Úr... Én alkotám a földet, és az embert rajta én teremtém, én terjesztém ki kezeimmel az egeket, és minden seregöket én állatám elő.” (Ésa. 45,11–12)
A teremtés részletes leírását lásd a következő versekben: 1 Móz. 1,1–2:25 és Jób 38,1–39,30.
   
2. „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra...” (1 Móz. 1,26)
   
3. „Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.” (Ján. 1,1–3)
„...a ki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által.” (Eféz. 3,9)
„Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek.” (Jel. 4,11)
„Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.” (Zsid. 11,3)
„Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök.” (Zsolt. 33,6)
   
4. „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre,” (2 Tim. 3,16)
„Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.” (2 Pét. 1,20–21)
   
5. „Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék...” (2 Móz. 20,11)
   
6. „Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn. Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.” (1 Móz. 1,11–12)
„És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.” (1 Móz. 1,21)
„Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn. Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó.” (1 Móz. 1,24–25)
   
7. „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.” (1 Móz. 1,26–27)
„És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.” (1 Móz. 2,7)
„Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közűl, és hússal tölté be annak helyét. És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonynyá, és vivé az emberhez.” (1 Móz. 2,21–22)
   
8. „Mert Ő benne teremtetett minden, a mi van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek; És Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn.” (Kol. 1,16–17)
„Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:” (Ésa. 42,5)
„...Így szól az Úr, a ki az egeket kiterjesztette, a földet fundálta, és az ember keblébe lelket alkotott:” (Zak. 12,1)
   
9. „Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk...” (Csel. 17,28)
„Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek! A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken; A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.” (Zsolt. 147,7–9)
„Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?” (Mát. 6,26)
„Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom.” (Zsolt. 127,3)
   
10. Néhány isteni beavatkozás a Bibliából: Énókh és Illés mennyberagadtatása, az özönvíz, a nyelvek összezavarása Bábelnél, Sodoma és Gomora elpusztítása, az izraeliták negyven évig tartó pusztai vándorlása alatti csodák és Egyiptomból való kijövetelük előtt az egyiptomiakra mért csapások, Jézus Krisztus csodatételei, mint pl. vízen való járása, halottak feltámasztása, betegek meggyógyítása, démonok kiűzése, víz borrá változtatása, étel semmiből való teremtése, stb.
   
11. „Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.” (1 Kor. 15,45)
„És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, a ki teremtette azt.” (Kol. 3,10)
   
12. „Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, a mikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek... De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik.” (2 Pét. 3,10.13)
„Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem emlittetnek, még csak észbe sem jutnak.” (Ésa. 65,17)
„Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala... És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.” (Jel. 21,1.5)
   

Vissza az oldal tetejére

Képek

 

Vissza az oldal tetejére


<< Vissza