Az iszlám

Bevezető

A kháridzsiták

A szunnita irányzat

A síita irányzat

A bahái vallás

Az iszlám napjainkban

Képek

http://magyariszlam.hu/

 

Bevezető

Az iszlám vallás korai időszakában az egyes vallásjogi tételek és azok magyarázatai között kialakult nézeteltérések jogi iskolák keletkezését eredményezték. Az Istennel való egyesüléshez vezető helyes nézeteltérések létrehozták létre a vallásos rendeket. Vallási szektáról az iszlámban csak némi fenntartással beszélhetünk, hiszen az alapkérdések megítélésében nincs közöttük különbség. A legrégebbi iszlám szekták létüket nem vallási, hanem államjogi, közjogi vonatkozású nézeteltéréseknek köszönhetik. Az a kérdés, hogy ki a jog szerinti kalifa, Oszmán meggyilkolása óta foglalkoztatta a muszlimokat. Így alakultak ki az első szekták 656-ban amikor Ali kalifa Irakba vezetett hadjárata során egy csoport kivonult a közösségből. Ez a hadsereg éppen akkor győzte le azoknak a mekkaiaknak a csapatát akik ellenezték, hogy elismerjék Ali kalifaságát, és Ali riválisa Muávija elleni harcra készülődtek. A férfiak egy tekintélyes csoportja kivált a hadseregből, vagy kivonult onnan, mert ellenezték Ali döntését. Őket tartják az első muszlim szekta képviselőjének. Ők a kháridzsiták. Ez a szekta az Omajjádok uralma idején tovább gyarapodott, és számos kisebb csoportra szakadt szét. Azok akik támogatták Alit, a hagyományok szerint az Ali pártjához tartozóknak vallották magukat (SÍ' AT' ALI). Ez az elnevezés lett később a szekta neve is és ebből származik a síita elnevezés is. Akik viszont Muávija mellett állottak ki szunnitáknak nevezték.

Az iszlám fő irányzatain, a szunnitán, síitán és a kháridzsitán belül számos áramlat jött létre az idők folyamán. A lényegi kérdéseket , a vallási alapokat illetően az egyes ágazatok között nincs különbség.

Vissza az oldal tetejére

A kháridzsiták

Az iszlám első elkülönülő irányzata. Az Ali hadseregéből kivonuló néhány ezer katona hozta létre 657-ben elégedetlensége jeleként. A kháridzsiták kezdetben fontos szerepet töltöttek be, de számuk ma már nem jelentős. Főleg Afrikában élnek. Míg a szunniták azt állították, bárkit meg lehet választani kalifának a közmegegyezés alapján, a síiták pedig úgy vélték, ez a tisztség csak Mohamed vérszerinti utódjainak jár, a kháridzsiták szerint a döntés joga mindig Allahot illeti meg. Az iszlám eredeti tisztasága mellett szálltak síkra. A közösség vezetésére csupán az arra érdemes, hithű, törvénytisztelő ember alkalmas. Csak a jó hívő lehet kalifa. Egyáltalán nem számít, hogy Ali vagy az Omajjád- dinasztia leszármazottja vagy sem. Szerintük az egyik legnagyobb vétség a törvény megszegése. Az egyik alapvető gondolatuk az volt, hogyha egy muszlim nagy bűnt követ el akkor ki lesz zárva a muszlim közösségből. Ennek az alapelvnek a gondolatát azon meggyőződés táplálta, hogy az egész muszlim közösség a Paradicsom népe, azok azonban, akik nagy bűnöket követnek el a Pokol szenvedéseiben részesülnek, és ugyanakkor veszélyeztetik a társaik jövőjét a nekik elrendelt Paradicsomban. Ennek a csoportnak valószínűleg semmi köze nem volt azokhoz, akik meggyilkolták Oszmán kalifát, annak ellenére, hogy ők ezt a cselekedetet igaz tettnek tartották, mert Oszmán kalifa nem büntetett meg egy nagy bűnt elkövető személyt, és ez által ő is bűnt követett el. A kháridzsiták nagy hangsúlyt fektettek a hívők erkölcsének tökéletesítésére. Csak azt tartották igaz hívőnek, aki Allah megvallása mellett következetesen betartja a Korán rendelkezéseit. Aki nem ezt teszi, azt is kizárták a muszlim közösségéből. Állandó harcot folytattak az Omajjádok ellen, harcaikat azonban sorra leverték. Később több csoportosulásra oszlottak. Ezek többsége a IX. században letűnt a történelem porondjáról. Az ibáditák képviselték a legmérsékeltebb szárnyat. Egyik központjuk Omán lett, ahol közösségüket imámok irányították. Napjainkban az észak-afrikai országokban és Kelet-Afrikában élnek kisebb közösségeket alkotva.Lényegében a kháridzsita tanokon alapul az iszlám ma is sokat hangoztatott fő elve, hit és tett egysége. Alapelvük a testi és lelki igazság. A Muzulmán Testvériség és az Iszlám Szervezet mozgalmának alapszabályzata és fő működési elve a kháridzsita eszmékre épül.

Vissza az oldal tetejére

A szunnita irányzat

Ez az irányzat képviseli az ortodox iszlámot. A világ muszlimjainak 90%-át foglalja magába.Alakulása arra vezethető vissza, hogy mohamed halála után az első három kalifát a közösség a konszenzus alapján választotta, tekintet nélkül a Prófétától való származásra.Amikor Ali kalifát, Mohamed unokaöccsét, egy fanatikus meggyilkolta 661-ben, majd az Omajjád Muávija szerezte meg magának a hatalmat, a szunna követőinek, a legtöbb muzulmánnak nem volt kifogása az Omajjád kalifa ellen, ellentétben a síitákkal és a kháridzsitákkal. Ezt az állaspontot a hagyomány, a szunna támasztja alá, követői a szunniták.Szerintük a kalifának kiváló emberi tulajdonságokkal kell rendelkezni, de úgysem lehet egyenrangú Mohameddel, aki a Koránban a teljes és végleges isteni kinyilatkoztatást hagyta híveire. A kalifának tehát nem fontos a Próféta vér szerinti utódai közül származnia. Feladata a politikai hatalom és az iszlám hagyományok összhangjának megvalósítása, és nem a hittételek értelmezése vagy módosítása. A szunnita kalifátus elsősorban poitikai természetű, világi jellegű volt. A jog szerinti államrendet tartották meghatározónak.

Vissza az oldal tetejére

A síita irányzat

Ezt az irányzatot az utolsó elismert kalifa, Ali hívei hozták létre. A síiták ma a muszlimok több, mint 10%-át ( kb.100 millió ember) teszik ki. Többséget Iránban, Irakban és Bahreinben alkotnak. Nagy számban élnek Indiában, Pakisztánban, Törökországban és Afganisztánban is. Kezdetben kimondottan politikai mozgalom volt, akik az Omajjád uralom ellen lázadtak, és Mohamed közvetlen utódjának Alit tekintették. Azok, akik ezt a nézetet átvették, mindenekelőtt valószínűleg egy karizmatikus vezetőt akartak a muszlim közösség élére állítani. Az arábiai sivatagi beduin élet megváltozása komoly zavart okozott, amikor a nomádok a muszlim seregekben kezdték szolgálatukat, illetve a táborvárosok éltét kezdték élni. Jelentős részük azoknak, akik a síitákhoz csatlakoztak, déli arab törzsekből származtak, akik körében már évszázadok óta a félistenkirályok hagyománya uralkodott. Ez a hagyomány vezette őket egy olyan karizmatikus vezető kereséséhez, aki emberfeletti erővel rendelkezik. Tehát az is természetes volt számukra, hogy ezt a vezetőt Mohamed családjában keressék, mert létezett egy olyan arab meggyőződés, hogy a kívánatos tulajdonságok bizonyos törzsekben genetikailag öröklődnek.Mivel az Omajjádok elleni küzdelem nem bizonyult sikeresnek, a síiták saját vallási szervezetet alakítottak ki. Vallási vezetőiket nem kalifáknak ,hanem imámoknak nevezték. Szerintük az első imám Ali volt, ő rendelkezett a prófétai család természetfeletti képességeivel. Az imámok feladata az volt, hogy folytassák Mohamed művét a világban. A közösségi döntésekben az imám szava döntött. Sokkal nagyobb ugyanakkor a tanult vallási értelmiség, az ulemák szerepe és hatalma is, hiszen Allah hatlamát a Prófétán és leszármazottain át a közösségre, illetve az iszlám tanait leghívebben képviselő és ismerő ulemákra ruházta. Az ulemák között a legnagyobb tudású vallási vezetők a mudzstahidok ( szorgalmasok). Csupán néhány vezető jogosult, nagy tudású mudzstahid jogosult ajatollah ( "Allah jele") cím viselésére, közülük a legtekintélyesebb az egész közösség vezetője.A hagyománygyűjtemények ( hadiszok ) nagy részét a síiták is elfogadják, csupán kiegészítik néhány Alira vonatkoztatott hagyománnyal. Mivel többször illegalitásba ütköztek, ezért náluk nem kötelező a nyílt hitvallás. Azt is megengedik, hogy síita mivoltukat eltitkolják. Ezért fontos elvük az elővigyázatosság ( takija ).Az iszlámban, különösen a síita irányzatnál, nagy szerepet játszott és játszik a mahdizmus: várakozás egy eljövendő világmegváltó messiásra, aki teljesíve Allah akaratát, megvalósítja a Földön Isten uralmát. Ez az elnyomottaknak és a híveknek is vigasztaló reményt nyújtott, akai a lázadás helyett Allahtól várták a vétkezők megbüntetését. A mahdi-eszme mindig a fennálló hatalommal elégedetlenek támasza volt, akik a prófétai jövendölésben remélték a viszonyok megváltozását, amely szerint: "Az idők beteltével Allah egy férfi támaszt a Próféta ivadékaiból, aki a világot eltölti jóval és igazsággal"A siíták a szunniták által legszentebbnek tartott Mekka, Medina és Jeruzsálem mellett szent helyként tisztelik Kerbelát, ahol Ali fia, Huszein elesett, és Nedzsef városát, ahol Ali sírja található. A mekkai zarándoklat mellett ez a két iraki város is célja a síita zarándokutaknak.

Vissza az oldal tetejére

A bahái vallás

A baháizmus a XIX században az iráni síita irányzatból kifejlődő reformirányzat. Szinte a világ legtöbb országában szerzett híveket. Világvallásnak tekinti magát, amely az iszlámot túlhaladva minden korábbi hitformát átfog és túlszárnyal. Báb és Baháulláh, Isten küldöttei, eredetileg síita muzulmánok voltak. Tanításukban a koránból és az iszlám hagyományokból indultak ki, habár vallási reformtörekvéseik ezen messze túlmutattak. Üzenetük minden vallás követőihez és minden nemzet fiaihoz szóltak. Utóda, Abdul Bahá irányítása alatt a baháizmus végképp eltávolodott az iszlám gyökereitől. Szinkretista szinezetűvé és missziós beállítottságúvá vált. Az új "egyetemes vallás" Európában és Észak-Amerikában is meghonosodott.A baháizmus az iszlámhoz hasonlóan szigorúan egyistenhívő. Hívei egy mindenható Istenben hisznek aki a világot teremtette és irányítja a halál után az ember testének az anyaga felbomlik, lelke tovább él és folytatja szellemi életét. A túlvilágról és a lelkek túlvilági életmódjáról semmi közelebbit nem mond, de a lélekvándorlás eszméjét határozottan elutasítja. Tanítása szerint minden igazság és megismerés forrása az isteni kinyilatkoztatás, amelyet a világon minden időkben isteni küldöttek hirdettek ki. Etikája nem korlátozódik a hívőkre, mindenki számára nyitott. A szociális problémák megoldására, a faji egyenlőség elérésére, a világbékére törekszik. Ennek érdekében egyetemes törvényeket, egységes világnyelvet, színvonalas nevelést, magasabb műveltséget, közös pénzrendszert, "világtörvényszék" felállítását javasolják, és a világ államainak szövetségét propagálják. A baháizmus azt tanítja, hogy az emberek közötti béke és egyetértés forrása csak a vallás lehet. Mivel a különböző vallásokat csak külső formák, szertartások választják el egymástól, arra van szükség, hogy a vallások képviselői lemondjanak ezekről a kevésbé fontos elemekről és a baháizmus irányvonalát fogadják el.Nincsen egyházi hierarchiája és papsága. A vallási szertartások feladata Baháulláh tanításai alapján lelkileg felkészíteni a hívőket a társadalmi feladatokra, új viselkedési formák kialakításának és befogadásának elősegítése, hogy a családban és az egész társadalomban megfelelő partnerré lehessenek. A bahái vallás önálló, minden más hittől függetlennek hirdeti magát. Habár az iszlámból nőtt ki, több, mint egy vallás elemeiből építkező szekta. Már 1925-ben kimondta egy iszlám bíróság a bahái vallás elszakadását az iszlámtól. Több mint 70.000 vallási közösségük, illetve központjuk van világszerte. A legtöbb Közel-Keleten működik, de Európában, Amerikában, Afrikában, Délkelet-Ázsiában is megtalálhatók. A bahái- hívek száma több millióra becsülhető. A világközpontja Izraelben, Haifában van. Innen indítják a globális hadjáratnak nevezett missziós tevékenységet. 1957 óta a vallás vezetését az egyes országokban tevékenykedő bahái nemzeti csoportok által demokratikusan választott központi kormányzó testület - Igazság Egyetemes Háza - látja el, irányítja.

Vissza az oldal tetejére

Az iszlám napjainkban

Az iszlám világvallás és világhatalom is. Több, mint 900 millió hívével az iszlám a vallások között a második. Ma már a létszáma megközelíti a katolikusokét. Az ezredfordulóra már meghaladta az egymilliárd főt.A vallás terjedése földrajzi és társadalmi adottságokhoz igazodik. Korábban főként a nomád, bomló törzsi társadalmakban talált jó táptalajra. Ahol a korábbinál magasabb szintű kultúrát vagy jobban szervezett közösséget kínált, ott meghonosodott, mint Közép-és Dél-Ázsiában, Nyugat-Afrikában. Ahol fejlett kultúrát és szilárd társadalmi rendszert talált, azt vagy elpusztította, vagy nem tudott igazán befolyásra szert tenni, mint Közép-Afrikában vagy a Távol-Keleten.Tehát az iszlám súlypontjai napjainkban: Közel-Kelet és Észak-Afrika, Közép- és Délkelet-Ázsia és Fekete-Afrika.Terjedését megkönnyítette az is, hogy vallási körülményei könnyen teljesíthetők. Egyistenhitet hozott létre, de többnyire magába olvasztotta a korábbi vallási hagyományokat. Engedélyezte a többnejűséget, nem szüntette meg a rabszolgaságot. Az iszlámra áttérőnek jóformán semmiről sem kellett lemondania, ellenbe sok előnyhöz jutott általa.Az iszlám, mint vallás általában gyorsabban hódít a törzsi társadalmakban, meg tudja vetni a lábát a városokban, de a parasztság számára az iszlám jóformán mindenütt idegen maradt. Ennek ellenére elterjedése a következő évtizedekben nőni fog.A kereszténység és az itraelita vallás mellett az iszlám Európa harmadik nagy vallásává válik. Jelenleg Nagy-Britanniában él a legnagyobb létszámú iszlám közösség Nyugat-Európában. Számuk mintegy 2,6 millió. Legtöbbjük Pakisztánból, Indiából, Törökországból származik. Franciaországban körülbelül 2,5 millió, főként észak-afrikai arab származású mohamedán él. Németországban mintegy 2 millió muzulmán van, közülük 1,5 millió a török. Berlinben több mint 300.000 a számuk. Belgium fővárosában, Brüsszelben közel negyedmullió muszlim lakik.

Vissza az oldal tetejére

Képek

Vissza az oldal tetejére


<< Vissza